Majdnem minden nagyon könnyen beszerezhető (ha pénze van az embernek). Felmegy a vaterára, kimegy a sarki közértbe, megveszi és kész. És aztán vagy megeszi, vagy ott porosodik valamelyik doboz alján, amíg a gyerek el nem rontja és ki nem dobjuk.

Azt vettem észre, hogy nincs mindenre szüksége az embernek, amit először megkíván. Nem adunk időt magunknak arra, hogy átgondoljuk: tényleg szükségem van erra a dologra? Nem tudok meglenni nélküle? Pedig rengeteg pénzt meg lehet takarítani azzal, ha kellő mérlegelés után tudunk igent mondani. Mert a legtöbb esetben nincs szükség egy újabb cuccra vagy gond nélkül meg tudunk lenni egy tábla csoki napi elfogyasztása nélkül is.

Lehet, hogy kicsit puritán és kereskedelem-ellenes gondolkodás ez. Nem is kerül ki az Index főoldalára:)